Bródy János - Akit a hazája nem szeretett

Mikor világra jött Budapesten
már írták a törvényeket
Melyek kimondták róla, hogy másokkal
egyenlő nem lehet

És a hátsó padban ülve
kellett megtanulnia
Hogy az igazság szabaddá tesz,
de neki nem lehet igaza

És látta, hogy miként vadult meg
sok elbódított fiatal
Amikor délibábot festett az égre
az ősi dicsődiadal

És hiába szólt: Hé, emberek,
a szakadék felé megyünk
Az volt a válasz: Áruló,
ki nem tart most velünk

Lesz ez még így se, mondta,
én nem tartok veletek
S komédiának nézte
a tragikus helyzetet

Lesz ez még így se, mondta,
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette,
de kit a hazája nem szeretett

Szerette volna hinni,
mikor az ország felszabadult
Hogy egy szebb jövő felé tart,
és nem tér vissza a múlt

De homlokán volt a bélyeg,
hogy másként gondolkodó
Egy szabad szellemű polgár,
aki sose lesz alattvaló

Lesz ez még így se, mondta,
én nem hajtok fejet
Vétkesek közt cinkos
és néma nem lehetek

Lesz ez még így se, mondta,
de nem menekülhetett
Aki a hazáját nagyon szerette,
de kit a hazája nem szeretett

És a szakadék szélén állva
megint szól a harsona
Ez a világ, a lehető
világok legjobbika

És áruló, ki a szebb jövőt
másként képzeli el
És ellenség lesz mindenki,
aki kételkedni mer

Lesz ez még így se,
ideje észhez térnetek
Aki a bálvány körül táncol,
azon én nem segíthetek

Lesz ez még így se, mondta,
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette,
de kit a hazája nem szeretett