Molnár Orsi - Láva

Verse 1:

A világ rejtekén,
Hűs öböl szívénél,
Fura magányában
Egy helyes vulkán élt.

Látott jó sok szerelmet,
Lelke tőle nehéz lett,
Hisz titokban
Ő is társat kért.

Dúdolta magányát
Egy lágy dallam szaván át,
Kis dal reménnyel,
Szép vágyakkal.

Refrén:

Egy álom él
A szívemben rég,
Hogy hozzám küld majd
A föld és az ég.
Ez bár még csak árnyék,
Hisz álmom még árva,
De társra vár ma
A láva.

Verse 2:

Minden szava megejtő
Mégis lassan csak egy kő
Lesz ő, talán már-
-már lelket elvesztő.

Hirtelen előlép
A csoda, mert hisz hallja rég
Egy csinos másik vulkán
S igazán lázban ég.

Sosem érzett hasonlót,
Úgy hitte csakis róla szólt,
S magában
Ő mindig válaszolt.

Lávája fel is forrt
Most nézzük meg hol is volt
Az a pont, tán az utolsó
Kis dallam szólt.

Refrén

Egy álom él
A szívemben rég,
Hogy hozzám küld majd
A föld és az ég.
Ez bár még csak árnyék,
Hisz álmom még árva,
De társra vár ma
A láva.

Verse 3:

Víz mélyéről égbe nőtt,
S álma máris összetört,
Hiszen keresné,
És mégsem látja őt.

A vulkán próbált dalolni,
Vagy őhozzá hajolni,
Ám sajnos kiszáradt,
Elnémult már.

S mert más többé nem is kell,
Így könnyekben merült el,
De a lány még remélt, így
A dallam rátalált.

Refrén

Egy álom él
A szívemben rég,
Hogy hozzám küld majd
A föld és az ég.
Ez bár még csak árnyék,
Hisz álmom még árva,
De társra vár ma
A láva.

Verse 4:

Tündérszép varázsos
Hogy szívük már nem magányos
Bízz és remélj, hidd el
Így lesz minden jó.

Egy álom vált itt valóra
Gyere, mondd most, hogy Aloha!
Mától már örökre
Egy édes dallam szól

Refrén

Egy álom él
A lelkünkben már,
A lávám érted ég,
A lávám téged vár.
Hálás a szívem,
Talán nincsen rá szó.
Csak veled jó.
Csak veled jó.
Csak veled jó.