Légy jó mindhalálig /musical/ - A felnőttek már tudják

A felnőttek már tudják,
Mi rossz és mi jó…
Csak kisgyereknek mondják,
Ez nem való!
Hisz nem is bűn,
Nekik csak játék,
Ugratás, csíny, elvenni a másét!
Nem értenék úgysem, miért is sírsz….
Oly komisz tud lenni a gyerekszív….
Hisz mennyit ér? Pár rongyos krajcárt!
Ezért kell úgy sírni?

Nem tudják, az otthon mit jelent,
S mi otthonról jött, anyámtól az szent!
Másnak tán, pár falás, semmiség,
De nékem nincsen drágább ajándék!
Oly kevés, ami nekik jut, láttam!
Oly kevés, s hányan vannak rá, hányan!
A semmiből, a nincsből lett,
Mit fölfaltak itt!

Az én édesanyám, azt mondta nekem,
Bárhol, bármi vár, csak a jót tegyem!
Hisz jóra születtünk, hisz mind azért vagyunk,
Hogy a világ jobb legyen, egy kicsit általunk!
Miért tették hát? Miféle mulatság?
S mért nem volt köztük, csak egy, ki mellém állt?
A felnőtt tudja már,
Hogy mit, miért csinál
Egy gyerek, hogy tudná?
Mégis fáj!

A felnőtt végzi dolgát,
S az mind haszonnal jár.
Néki nem mulatság,
Mi másnak kár….
Csak gyerek lát
Mindenben tréfát.
Nem érti, hát gúnyol,
Bajt és jajszót…

Nem tudják, a szeretet mennyit ér!
Mit anyám küld, az édesebb mindennél!
Másnak tán, pár falás semmiség,
De nékem kincs, mit féltve őriznék!
Hisz oly kevés, ami otthon jut, láttam!
Oly kevés – hányan vannak rá, hányan!
A nincsből lett, a semmiből,
És elvették mind!

Az apám arra kért, hogy jó diák legyek,
Ha megállom helyem, rajtuk is segítek!
Mert otthon nincs sok pénz,
De van sok éhes száj!
S hogy a holnap mit hoz még,
Idővel rajtam áll.
Még hány hosszú év! Bár többet tehetnék!
Bár futnának az évek, fürge percekként!
Bár velük élhetnék!
És nem így – gyermekként….
De szép komoly szavú – felnőttként!