BEKVART - Első nap

Egyszerre utálom és egyszerre szeretem az egyszerű embereket,
Akik mindig emlékeztetnek arra, hogy én is az lehetek
Nem hiszed el, de ezen a Földön
Még mindig csak az első napomat töltöm

Ha nem tetszik nekimegy, ha tetszik meg megijed, a férfi ma sokszor ilyen
De ezer nem után se sok marad akit még boldogít az igen
Olyan ez az egész, mint egy álombörtön
Még mindig csak az első napomat töltöm

Ha nincsen pénzünk, nincs személyiségünk

Hiába vagy te a világ bölcse, ha a saját verseid nincs, aki költse,
Jó, persze, tudjuk, néha rögös az út, de mindig van valami, ami örömet nyújt
Reggel a tükörbe azt üvöltöm
Még mindig csak az első napomat töltöm

Ha nincsen pénzünk…

Hősök, nekünk csak hősök nekünk csak hősök, nekünk csak hősök kellenek
Hősök, nekünk csak hősök nekünk csak hősök, nekünk csak hősök kellenek…

Egyszerre utálom és egyszerre szeretem…

Azt üvölti, hogy a Karma az útja, de látom rajta, hogy visszahúzza
Valami, amit én tudok jól, igen a szex, meg a drogok, és a rock and roll,

Ami jár, az jár, robotol az álomgyár
Ami jár, az jár, robotol az álomgyár…