Opitz Barbi - Túlélem

Az az egyetlen vesztem frankón
Hogy túl nagy a szívem
De a látszat sokszor csal
És sajnos van, hogy elhiszem

Amikor puncsolnak szemtől szembe
De ahogy elfordulok én
A barátokból ellenség lesz
És rögtön egy kést vág belém

Ebben a világban nincs kegyelem
Hogy kiben bízol egy kezeden
Bárhogy számolod
Kevesen lesznek majd

Ó, nem értem ez mire való
Hogy irigy vagy nyilvánvaló

Istenem, miért kell átélnem
Hogy minden barátom féltékeny?
Miért nem simán csak büszkék rám?
Ó, bárcsak tudhatnám

Senkiben sem bízhatsz, nagy szégyen
Nem tehetek róla, ezt érzem
Túl sokszor kellett átélnem
Nincs baj, túlélem

De nem izgat mit mondasz
Mert szemtől szembe nem mered
Amikor meg bajban vagy
Én mégis ott leszek neked

Szóval értékeld, hogy bízhatsz bennem
Többé már nem mar belém
Őszintén, szívből azt kívánom
Ragyogja szíved be fény

Ebben a világban nincs kegyelem
Hogy kiben bízol egy kezeden
Bárhogy számolod
Kevesen lesznek majd

Ó, nem értem ez mire való
Hogy irigy vagy nyilvánvaló

Istenem, miért kell átélnem
Hogy minden barátom féltékeny?
Miért nem simán csak büszkék rám?
Ó, bárcsak tudhatnám

Senkiben sem bízhatsz, nagy szégyen
Nem tehetek róla, ezt érzem
Túl sokszor kellett átélnem
Nincs baj, túlélem

Mondd, hova tűnt belőled a szeretet?
A saját házad táján söpörd a szemetet
Mert a valódi arcod hiába keresed
Ha ezzel csak magadat is félrevezeted

Ó, nem értem ez mire való
Hogy irigy vagy nyilvánvaló

Istenem, miért kell átélnem
Hogy minden barátom féltékeny?
Miért nem simán csak büszkék rám?
Ó, bárcsak tudhatnám

Senkiben sem bízhatsz, nagy szégyen
Nem tehetek róla, ezt érzem
Túl sokszor kellett átélnem
Nincs baj, túlélem