Dés László - Van Még Idő

Csak félhomály, itt soha nem lesz már teljesen sötét,
A millió fénypont sokszor izgatóan szép,
De néha már a látvány csak elvakít,
Becsukott szemmel is jól hallom ezt a dalt.
Vakon is a port érzem csak, mit a szél most felkavart.

És bennem van mindig, hogy bárhová, csak ebből el,
És minden álmomban máshol ébredtem fel,
De ki tudja, miért, én mégse mozdulok,
A Duna ott a két part között, mint hullámzó ezüst,
Éjszakára eltakarja majd a fáradt szürke füst.

Kérlek mondd, hogy nincs túl messze,
Mondd, hogy még nincs veszve,
Mondd, hogy még elérhető,
Vagy csak dőlj most a vállamhoz,
Aztán csak mondd azt, hogy
Mindenre van még idő.

Csak félhomály, itt soha nem lesz már teljesen sötét,
És mindenki mondja a saját történetét,
De a tükör figyel, nézi az arcodat,
Megint ez a fáradt mosoly, mit a két szemedben lát,
Holnapra majd más lesz a kép, vagy csak ismétli magát.

Kérlek mondd, hogy nincs túl messze,
Mondd, hogy még nincs veszve,
Mondd, hogy még elérhető,
Vagy csak dőlj most a vállamhoz,
Aztán csak mondd azt, hogy
Mindenre van még idő.

Kérlek mondd, hogy nincs túl messze,
Mondd, hogy még nincs veszve,
Mondd, hogy még elérhető,
Vagy csak dőlj most a vállamhoz,
Aztán csak mondd azt, hogy
Mindenre van még idő.

Mondd azt nekem, mindenre még
lesz elég idő
És elhiszem, hogy veled még elérhető.