DEMOzene - Fekete-Fehér

V1:
az álmoknak viszlát, a szemem már tisztább,
de kell egy kis idő míg a lelkem még helyreáll
a testem már mozog, de a fejem még nem érti
mért is kell minden nap ezt tenni

ez az életben soha vissza nem térülő alvás
a zuhanyban szolfézs,
az erkélyen kávéba cigaretta oltás
a kedvem meghótt már,
zombik és robotok hadai veszik át az utcát

minden nap reggelizz, ezt tanította nagymamám
mennék én boltba csak unom már a nép szavát
a vásárló tolakszik a pénztáros meg nem köszön
kordonnal védem most is két oldalt a brekfast-öm

ha van apróm, számolja, nem is tud, áll a sor
nincs apróm, sóhajtozik, "mér' nem hoztam" válaszol
dicső múltak hátán és a jövőképek híján
nálunk így megy ez az energiaszívás

REFRÉN:
Nem mondom
hogy az élet nem nehéz
egy ilyen új nap kezdetén
de aki jobban körbenéz
meglátja
nem csak fekete és fehér

minden nap
ez a függés visszatér
a felhők szállnak fölfelé
nem látja már az életét
előle kitakarják így a napfényt

V2:
Na végre, megkaptam a blokkom
Az árakat nézve akár Berlin vagy London
Autóm még nincsen de a buszom meg már késik
Talán melóba is beérek még délig

Minden reggel olyan mintha hering partyba járnék
Kedvencem a nyugdíjas székfoglaló játék
A többi utas úgy néz mintha vágóhídra vinnék
A sofőr kedvenc pedálja meg persze hogy a vészfék

Jobb lábbal ébredt de a bal lábával kelt fel
Sosincs elég késő hogy megszólaljon a vekker
Első szava melóban a kávégéphez így szólt:
"Basszad meg hogy ma sem adtad vissza azt az aprót"

Ő nem kávézna soha csak az íze miatt issza
A cigit is hasonló okokra vezeti vissza
Hétvégén még iszik mert azt mégis megérdemli
Ugye nem akarod tőle ezt a kicsit is elvenni?!

V3:
Így estére már ő is haza térhet
Káros szenvedélyei az asztalra kikerülnek
Megváltja a világot még néhány Facebook posztban
De messze még az éjfél így a tévét bekapcsolja

Adás viszont nincsen mert a csekk kibontva sincsen
Ennyi pénzből erre nem telik így visszaült a géphez
Sóhajtott vagy százat aztán diszlájkolt vagy ezret
Mert nem tudja elfogadni hogy ő belőle csak ez lett
[nem tudja elfogadni hogy belőle csak ez lett]