Lovasi András - Sziluetthuszár

Akkor azt hittem persze, hogy egyből
Meghalok, de legkésőbb másnap
Azóta eltelt annyi év, és ebből
Látszik, hogy csalóka délibáb a látszat
De, ha tényleg minden ugyanúgy marad
Hogy lesz majd minden másképp
Úgy tűnt, semerre nem halad
Ez a rozsdás mondatokban kavargó játék
Csak az idő tette a dolgát
Más nem is nagyon történt
A táj futott csak, a kocsi csak állt
A szelet gép fújta, az esőt öntötték
Kint elmállott minden, elrohadt
Persze bent is csak vigyáztunk, ne látsszon
A napba távozó sziluetthuszárok
Hogy ott is épp csak pislákol az álom...
Én indultam, hogy megmentselek téged
Tudtam, unod már az öreg sárkányt
Persze az is én voltam, a meséket
Itt nagyon kevés szereplővel játsszák
Felmentem a toronyba, és mondtam
Eljöttem, hogy megmentselek téged
Közben komoly tartozásban voltam
Megcsókoltál, aztán nagy sötét lett
Akkor azt hittem persze, hogy egyből
Meghalok, de legkésőbb másnap
Azóta eltelt annyi év, és ebből
Látszik, hogy csalóka délibáb a látszat

Elegáns távolba zuhant le eddig
Mindig a mások gépe
És a nagyobb zuhatagoknak is csak épp
Idepárállik a széle
És még innen is kikopunk észrevétlen
Úgy, mintha itt sem lettünk volna
Ahogy csíkonként szűnt meg kordbársonynak
lenni a nagyapám kordbársony zakója