Tompos Kátya - Szelávi, szelámúr

Szajna-parton ülni padon
Suhanó új arcok tengerében
Magamat lekattintgatom
Ez a nap ma végre az enyém

Párizst járom én
Tünemény a pöti kafé
Párizst járom én
Szívemen pöti csücsök a remény

Pöti rácsok az ablakon
Pöti hölgyek járnak szabadon
Pöti ékszert nézek vakon
Pöti pénzem rég nem számolom

Párizst járom én
Minden macskakő az enyém
Párizst járom én
Haccsolok, köhül kavahog a fény

Enyém a Grand Palais
A zsebemben ott a Pont des Arts
Nem számít itt a zsé
A Moulin Rouge lengén táncikál

Szelávi, hidd csak el
Monámúr, ágyő
Aranyom, élni tudni kell
Mongyő

Pöti kis szobában lakom
Falain a múlt csak vakolat már
Pöti kávém kortyolgatom
Sok a tejszín, hú de szaladok

Párizst járom én
Megigéző, csajos regény
Ó Párizst járom én
Haccsolok, pahdon, mehci kicsikém

Enyém az ég a föld
A zsebemben ott a Pont des Arts
Itt minden lámpa zöld
Kiülősben koccint már a nyár

Szelávi, hidd csak el
Monámúr, ágyő
Aranyom, élni tudni kell
Mongyő

Pöti koldusnak
Pöti pénzt adtam
Pöti metróban
A csúf valóság rám talál

Pöti szépségért
Itt minden ember sorban áll
Ott bárki rám talál
Mert Párizs visszavár