Dolhai Attila - Egymásért

Amikor még csak álmodtam rólad,
Nem ismertem hajad illatát,
Bőröd ízét nem éreztem,
Most a csontomig hatolna át.
Csak remélem, hogy te is azt érzed,
Pont ugyanúgy, mint én,
Hogy egymásnak ringattak óvó kezek,
S állunk a Föld közepén.

Itt vagy, végre látlak,
Olyannak amilyen vagy.
Kicsit lehet, hogy félsz még,
Nekem adni önmagad.
Itt vagy, végre látlak,
Olyannak amilyen vagy.
Kicsit lehet, hogy félsz még,
Nekem adni önmagad.

Nyílnak az ajtók most előttünk,
Mert bezártunk néhányat hátunk mögött,
Hogy új világba vezessenek, hol szívünk beköltözött.
S lopva nézem, mi az mi édes mosolyod hívja elő,
Hogy hozzád bújva érezzem újra, miért hajt az égi erő.

Itt vagy, végre látlak,
Olyannak amilyen vagy.
Kicsit lehet, hogy félsz még,
Nekem adni önmagad.
Itt vagy, végre látlak,
Olyannak amilyen vagy.
Kicsit lehet, hogy félsz még,
Nekem adni önmagad.

Itt vagy, végre látlak,
Olyannak amilyen vagy.
Kicsit lehet, hogy félsz még,
Nekem adni önmagad.
Itt vagy, végre látlak,
Olyannak amilyen vagy.
Kicsit lehet, hogy félsz még,
De add nekem, add nekem önmagad.