Juhász Katalin - Le a fogmanókkal!

Nyalóka, meg vattacukor, csokoládé-féleség…
Jöhet fagyi, csokitorta – minden, ami édesség!
Később aztán ó, a fogam! Itt sajog, meg ott sajog.
Attól félek, pórul jártam, rákaptak a fogmanók.

Ki látott már ilyen falánk, telhetetlen sereget?
Arra buknak, amit én is kimondottan szeretek.
Rájöttem, hogy nem is csak az édességet kedvelik,
megrágják a fogamat is, amikor csak tehetik.

Hogyha van a recék mögött egy kis csoki maradék,
felfalják és hamarosan ott tátong egy szakadék.
Nem adom, nem adom, nem adom a fogamat!
Ne hidd, hogy a fogsoromból minden manó jóllakhat!

Van egy titkos haditervem és egy csuda fegyverem:
előkapom fogkefémet, a fogkrém is ott terem.
Megdörzsölöm alaposan, s hipp-hopp néhány perc alatt
a sok éhes fogmanócska óbégatva elszalad.

Titkot súgok, barátocskám, el ne áruld senkinek!
Próbáld ki a tükör előtt, hogyha nekem nem hiszed!
Evés után vedd csak elő szupertitkos fegyvered!
Nem száll harcba hidd el többé egy manó sem ellened.

Fogmanó, fogmanó, nézd csak meg a fogamat!
Csillog-villog, mint a kristály, fehér, mint a patyolat.
Fogmanó, fogmanó, harcba szállok ellened,
fogkefe és fogkrém ellen nincs esélyed, sejtheted.