Krisz Rudolf - Körforgás

Egy évtized most megremeg a hangok hullámán
Hát hogy van ez, hogy felkelek és mindig még több jár
Miért lenne vége, hisz az élet egy nagy körforgás
Hallgatom, a rádiót, kérdezek
És ő megint, válaszol, hogy kicsit másként láss

Volt életem, mi szűk nekem, de most már minden más
Hány régi kép, mi fájt nagyon, de többé már nem bánt
Hány régi emlék tartja egyben ezt a körforgást
Rengeteg, érzelem, kézfogás
Ez összeköt, minket is, így mindig lesz egy társ

Egy pillanatban mindent másképp láttam
Csak hallgatta és tudtam miért is vártam
Az esti fények épp a stégnél szálltak
Azt éreztem, hogy ez nem véletlen
Az életemben végre otthont leltem
Ha elfeledném néha lesz, aki súg nekem

Egy évtized most megremeg a Duna hullámán
A víztükör, ha megpihen több ezer arcot lát
Bár ne érne véget soha ez a körforgás
Része vagy, benne élsz, haza vár
Ez összeköt, minket is, így mindig ő egy társ

Egy pillanatban mindent másképp láttam
Csak hallgatta és tudtam miért is vártam
Az esti fények épp a stégnél szálltak
Azt éreztem, hogy ez nem véletlen
Az életemben végre otthont leltem
Ha elfeledném néha lesz, aki súg nekem

Már elhiszem, hogy minden értem történt
Mit rossznak hittem végre látom másként
A rádió most éppen minket szólít
Egy dallamon át minden másnak látszik
Ez új erőt ad újra megpróbálni
Hogy otthon vagyok, most ár érhet bármi

Már elhiszem, hogy minden értem történt
Mit rossznak hittem végre látom másként
A rádió most éppen minket szólít
Egy dallamon át minden másnak látszik
Ez új erőt ad újra megpróbálni
Hogy otthon vagyok, most ár érhet bármi