Road - Onnantól - Eddig

Figyelj!
Itt nem volt kacsalábon forgó
Rózsadomb, se pláza
Csak a szőlő hegyek, a szülői ház
na és az öreg Mátra, mégis
Ugyanolyan jó itt nekünk most,
mint akkor régen
Mikor elindultunk Domoszlóról
kettőezer-négyben

Csak annyit mondtunk,
hogy nekünk nem kell más,
Elég egy kisszinpad egy nagylemez
és már nincs megállás,
Akkor elhittünk még, minden olcsó mesét
Mindegy volt hogy mikor-kivel csak jatszhassunk még

Pedig azt se tudták kik vagyunk,
nem ismerték a nevünk,
Nézték, hogy a színpadon még csak jövünk, vagy má’ megyünk
Aztán szépen lassan
egyre többen álltak mellénk, ma már
Tudjuk ha Ti nem lennétek,
mi sehol se lennénk!

Tizenöt éve tart és
Ki tudja meddig,
Imádtuk az egészet
Onnantól-Eddig

Egy pillanat volt
A tizenöt év és
Akár vagy ötször ennyi
Jöhetne még

Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk
Örökké az úton, ez a mi keresztünk
Mindegy mit dobott a sors,
nekünk úgyis megfelelt, persze
Csinálhattunk volna mást,
de minket semmi más nem érdekelt!

Ezen a kurva magas létrán
mindig feljebb, mindig egyet
És a legkisebb színpadokból
a legnagyobbak lettek, aztán
Körülöttünk szépen lassan
megváltozott minden, mi meg
Pislogtunk mint fehér egér
egy marék nullás lisztben

De ott volt az a tűz,
amelyik még mindig ég, és
Annyian látták, de még sem hitték,
el hogy így is lehet,
aztán most néznek bután,
Pedig vannak tőlünk szebbek-jobbak Pesten, Budán.

Sosem érdekelt az minket,
honnan fúj a szél, meg hogy
A sok névtelen irigy senki
rólunk mit beszél,
mi csak pakoltuk a hangokat
egymás után szépen,
Közben az árvák könnyét is megittuk,
mégis mindenre emlékszem

Tizenöt éve tart és
Ki tudja meddig,
Imádtuk az egészet
Onnantól-Eddig

Egy pillanat volt
A tizenöt év és
Akár vagy ötször ennyi
Jöhetne még

Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk
Örökké az úton, ez a mi keresztünk
Mindegy mit dobott a sors,
nekünk úgyis megfelelt, persze
Csinálhattunk volna mást,
de minket semmi más nem érdekelt!