MÁSSALhangzók - Falevél hull

Falevelek árnya, égi tánc.
Tenyerek erén a múltba látsz.
Kihozod a széket, hátradőlsz.
Öledben egy sárgult könyv az ősz.

Odakinn a hűvös szél az úr.
Pergamen vitorlák száza hull.
Kavarog az álom, s földet ér.
Kifakul az utcák szőnyegén.

Falevél hull
Az ablakon túl.
Félrevert harang a szív,
Lebegő súly.
Falevél hull
A szavakon túl.
Riadtan lóg a semmibe
Egy leszakadt húr.

Tömegek a réten, vonz a táj.
Kinyit a büfé a Normafán.
Araszol a fény a Rómain,
Régi nyarak hűlő romjain.

Lepihen a föld, ha int a nap.
Takarékon ég az indulat.
Egyirányú, csöndes forgalom.
Elakad a tű egy rockdalon.

Falevél hull
Az ablakon túl.
Félrevert harang a szív,
Lebegő súly.
Falevél hull
A szavakon túl.
Riadtan lóg a semmibe
Egy leszakadt húr.

Lehajol a porba két kabát.
Cigarettacsikket gyújt a láng.
Padon ül a fáradt szürkeség,
Felemel egy halvány, gyűrt mesét.

Potyognak az útra, szerte-szét
Viaszosra érett gesztenyék.
Úgy oson az ősz a tájon át,
Látod ezer apró lábnyomát.

Falevél hull
Az ablakon túl.
Félrevert harang a szív,
Lebegő súly.
Falevél hull
A szavakon túl.
Riadtan lóg a semmibe
Egy leszakadt húr.