Thy Catafalque - Malmok járnak

Malmok járnak, mindig járnak,
mind darálnak, mind szitálnak.
Átformálnak földnek, fának,
rókának vagy vak madárnak.

Távol tájak múlnak, mállnak,
elrozsdállnak, köddé válnak.
Más alakban míg felállnak,
álmok zúgnak, malmok járnak.

Hunyd le szemed, selyemszemed,
homok folyik, pörög, pereg.
Körmöd alatt csillog egy tó,
úsznak benne naphalak.
Napsugárról elindulnak,
lassan-lassan köréd érnek
kékbe mosott nyírfaágak,
dombon járó távolok.

Lobog a Napkirály!
Ragyog az Éjkirály!
Lobog a Napkirály!

Hunyd le szemed, selyemszemed,
levél játszik, lobog, lebeg.
Körmöd alatt csillog egy tó,
úsznak benne holdhalak.
Holdsugárról elindulnak,
jönnek-jönnek, feléd nyúlnak
pohár csendek, kicsi szobák,
meggyfa, csillag, esti kert.

Malmok járnak, gépek, gyárak,
mind darálnak, átformálnak
földnek, fának, zöld mohának,
rőt rókának, vak madárnak.

Járnak a malmok, víz robog, vele moha
gyűlik a kőre, rászövi a masina.
Malmomban alszom, ömlik a nap aranya,
kék színű vásznon úszik a kukorica, nézd!

Járnak a malmok, szél szalad ide-oda,
dolgozik bennük, működik a gabona.
Malmom a testem, bennem a nap aranya,
kék színű vásznon úszik a kukorica, nézd!

Ó, szent lobogó!
Ó, fent ragyogó!