Hoppál Mihály Band - Cigány himnusz

Elképzelem először a színeimet: zöld, kék
Házat, kertet, gyümölcsöt is, áfonyát és körtét
Szemet barnát, hajat hosszút, tengert, most már egál
Országot is, népet is, az idő úgyis megáll.

Kopogtatnak, barátkoznak, bejönnek és szólnak.
Nem kívánnak jó napot, mert mindegyik nap jó nap.
Szeretőm van, ki az ördög kíván házasságot.
Lehunyom a szemem, kilenc-tíz gyereket látok.

Jön a postás, nem engedjük, szeretjük a hangját.
Várat építenek hátul a fekete hangyák.
Mutatom a szőke kislányomnak, mi a csúzli.
Apám várom, én nem bánom, be is fogunk rúgni.

A kamrában, míg a zsivaj oly nagy, szinte csendes,
szeretkezünk a babámmal, örökké szerelmes.
Csokit szzórok az ablakon, visong a gyerekhad.
Focizol a barátokkal, pedig rég öreg vagy.

Verset hoz egy ifjú titán, sírtok mind a ketten.
Elismered, te se tudtál volna írni szebben.
Jön az este, szelíd, könnyű, mediterrán ágyban
alszotok, mint a bűn, sose ketten, inkább hárman.

Kopogtatnak, barátkoznak, bejönnek és szólnak.
Nem kívánnak jó napot, mert mindegyik nap jó nap.
Mit tudom én, hol vagyunk, és kik vagyunk, csak élünk.
Bassza meg az egész világ: s cigány a mi vérünk!