Z' Zi Labor - Hiába mondanám

Zene szólt és fújt a szél ,
Azt gondoltam , hogy elmentél .
Tárcsáztam a számot , mással beszélt ,
S megértettem , mennyit érsz .

Hiába mondanám , hogy így vagyok szabad ,
Velem is csak megtörtént a múlt ,
Az a büszkeség , amibe magam zártam ,
Most mint egy falevél lehullt .

Én már nem vagyok szabad .
Tudom , nem az a bűnös , aki bezárt ,
Neked ezt a kulcsot én adtam át .
Nekem így szép ez a Világ .

Hiába mondanám , hogy így vagyok szabad ,
Velem is csak megtörtént a múlt ,
Az a büszkeség , amibe magam zártam ,
Most mint egy falevél lehullt .

Semmit nem adtam , semmit nem kértem Tőled ,
Valamit Te mégis itt hagytál ,
Semmit sem vártam , valamit mégis megpróbáltam ,
Hogy a Tiéd legyen , ami maradt nekem , ami rám vall .

Csak az idő múlik el ,
Egyre kevesebb az ami kell .
Üres kézzel jöttem , s úgy megyek tovább ,
Csak a szerelmed érjem el !

Hiába mondanám , hogy így vagyok szabad ,
Velem is csak megtörtént a múlt ,
Az a büszkeség , amibe magam zártam ,
Most mint egy falevél lehullt .

Semmit nem adtam , semmit nem kértem Tőled ,
Valamit Te mégis itt hagytál ,
Semmit sem vártam , valamit mégis megpróbáltam ,
Hogy a Tiéd legyen , ami maradt nekem , ami rám vall .