Kalef - Kifogyott

Épp csak a fejeden nőnek az ágak,
pont amik meg nem láthatóak
Ugyanaz a hitvány profilú fickó nézi,
de fel nem válthatóak
Fel nem cseréled őket,
az elfecsérelt idődet
A hajtást megszüntetni,
a földed megművelni kéne
Valamint azt hallottad,
nem hallottad jól, mert valaki nézett
Figyelte, meddig bírod,
hogy bámulod folyton az arcát, megidézett
Csak a fejeden látszik,
dobogó kavicsot játszik a szíved
Szánod-bánod te előrelátó, te előre látod a fényt
Előre látod az jó nekünk, előre látod a tényt
Előre látod az összes rongyos életünk,
na hogy vagy

Kifogyott lassan az esténk
Én is jól kifogytam magamból
Belőled kettőt látok
Zuhanok lassan és élek, valahogy élek
Csak ki vesz rá erre ilyenkor

Ismét péntek, ismét várlak,
jössz is, de mégis valahogy késel
Tegnap boldog voltál,
ma én vagyok az, de a holnap összeprésel
Épp csak a lábamon állok,
a felhődről kiabálok
Ha rájössz, oszd meg velem kérlek,
mi ez a fejünk feletti élet
Amilyen bonyolult annyira egyszerű,
hogy a kérdés maga a válasz:
Hogy ki segít senki segítsen
ki az aki helyetted fújja az összes választ
Félig üresen állok, te félig teli vagy látod
Végig tudtál mindent te előre látó: előre látod a fényt
Előre látod az jó nekünk, előre látod a tényt
Előre látod az összes rongyos életünk:
na hogy vagy

Kifogyott lassan az esténk
Én is jól kifogytam magamból
Belőled kettőt látok
Zuhanok lassan és élek, valahogy élek
Csak ki vesz rá erre ilyenkor

Még csak a fejeden nőnek az ágak,
pont hogy meg nem láthatóak
Még csak a fejeden nőnek az ágak,
pont hogy meg nem láthatóak