Deák Bill Gyula - Kocsma Blues

Lenn a Pongrác úton,
egy régi kocsma áll –
lenn a Pongrác úton,
egy régi kocsma vár.

A Pongrác úti kocsma –
nem rúg ki a Szamosra –
Nem semmi ez a kocsma,
a vasút mellett jobbra.

Nem szól benne ének,
nincsenek itt zenészek,
pálinkát és bort sem mérnek,
üresek mind a székek.

Ez az a kocsma, hol nincs már pincér –
ez az a kocsma, hova senki se jár.
Ebbe a kocsmába, temetni jöttem
A múltat, a jövőt, s egy cimborát.

A Pongrác úti kocsmát,
csak kevesen ismerték –
A belvárosi dandyik
messze elkerülték.

Nem voltak itt dögös verdák
milliomos rock zenészek –
A falak sem mesélnek,
pedig nagy volt itt az élet.

Ez az a kocsma, hol nincs már pincér
ez az a kocsma, hova senki se jár.
Ebbe a kocsmába, temetni jöttem
A múltat, a jövőt, s egy cimborát.

A Pongrác úti kocsma
szakadtan dől a porba –
A szél a végső siratót
az „Auguszta telepről” fújja.

Tábla nem fog állni,
hogy itt ült: R. B. Kapitány
Kék overállok füstölik,
az utolsó Symphoniát.

Ez az a kocsma, hol nincs már pincér
ez az a kocsma, hova senki se jár.
Ebbe a kocsmába temetni jöttem.
A múltat, a jövőt, s egy cimborát.