The Sharonz - Édentől Keletre

Bőrönd a zsebben, indulunk,
Az ösztön hajt, repít tovább.
Kéz a kézben utazunk, keresünk, kutatunk,
Juthat-e még nekünk is láthatár?

Apró morzsaszigetek felett szállva
Szívünk dobban, az otthon közel már,
Úgy várjuk annyira ostobán.

Mert egyszer elmúlik a tél,
De nem jön újra el, mi volt, ki tudja mér'?
Édentől keletre visz a szél.

Fenn az éjjel, lenn a nappal,
Hideg arcunkon a láz.
Lelkünk várja, mit kívánhat,
Lehet sok a jóból már?

És mi mégis újra ugyanúgy, ugyanazt hisszük még.
De máshol érünk földet,
Édentől keletre visz a szél.

De itt most jó, lángoló
Két szemünkben ég a hajnal
Tüze, pirkad messze távol,
Lassan eltűnünk a mából.

Csak a múlt íze az,
Amitől tudjuk azt, hogy jobb volt rég.
Élni kezdtünk volna, de
Édentől keletre vitt a szél.

Bőrönd a földön, itt vagyunk.
Túl a végén, nincs tovább.
Kéz a kézben maradunk, keresünk-kutatunk,
Juthat-e még nekünk is láthatár?

Apró morzsaszigetek felett szállva
Szívünk dobbant, az otthon közel várt
Úgy hittük annyira ostobán.

Mert most nem múlik a tél,
A tavasz el se jön többé, ki tudja mér'?
Édentől keletre vitt a szél.