Gulyás Judit - Még nincs késő

Nemrég csupa szertelen ölelés,
csak ez volt a világ.
Néhány napja minden oly idegen,
már nem ismerek rád
Elfog most a félelem, remegés,
hogy minden tovaszáll.
Félek, hogy az utamon egyedül
csak én megyek tovább.

Nem vagy őszinte hozzám,
szemed megrebben furcsán, ha látsz.
Sokkal lángolóbb voltál.
Ma egy ártatlan csóknál megállsz!!
Néha úgy érzem, hidd el,
széthull köztem és közted a lánc.
De nincs késő talán,
hogy hű maradj hozzám,
az ajtóm most is nyitva áll.

(Nem vagy őszinte hozzám,
szemed megrebben furcsán, ha látsz.)
Még nincs késő talán, hogy hű maradj hozzám

(Sokkal lángolóbb voltál.
Ma egy ártatlan csóknál ne játssz!)
Még újra kellenék, ha elveszítenél

(Néha úgy érzem, hidd el,
széthull köztem és közted a lánc.)

Még él a régi vágy, csak halványabb a láng,
még újra kellenék, ha elveszítenél,
még napfény hull reánk, és összeér a szánk,
de hűvösebb a csókod már.

Légy hát őszinte hozzám,
Ne félj nem sírok, akárhogy fáj.
De ha nem hagytál még el
csupán kétséget érzel, vigyázz
gondolj arra, hogy szép volt,
Milyen felhőtlen kék volt a nyár

Még nincs késő talán,
hogy visszajöjj hozzám,
az ajtóm most is nyitva áll.
Lá-lá-lá-lá, lá-lá,...