Invader - Nem lakik itt senki

Egy zárt szoba vár itt e nagyon őrzött létben.
Egy szívnámaárny, mi ösztönt dobban éppen.
Egy hangtalan szó, mit egy hamis hős most kántál,
így múlok el itt a káosz utca alján,

Hol a süket a halló, és a vak, aki lát.
Hol a fegyver nem tudja, hogy a kéz fogja rád.

Kijátszott időkben a hitből már kinőttem.
Alattam semmi nincs, és ugyanez felettem.
Kijátszott időkben Álarcban, szerepben
teszem most, amit kell hisz nem lakik itt senki már bennem.


Az álmok falán egy angyal színű látszat,
ki nekem remél délibábból szárnyat,
majd ördögöt fest ez a pillanatnyi elme
itt az éden helyén e rövid végtelenbe.

Hol a süket a halló, és a vak, aki lát.
Hol a fegyver nem tudja, hogy a kéz fogja rád.

Kijátszott időkben a hitből már kinőttem.
Alattam semmi nincs, és ugyanez felettem.
Kijátszott időkben Álarcban, szerepben
teszem most, amit kell hisz nem lakik itt senki már bennem.

De valahol a szívemben felépült egy ház,
mi otthont nyújt ha elfáradsz, ha semmit nem kívánsz.
Valahol a lelkemben egy templom az a rész
hol csendjeid közt megtalálsz ha egyszer haza érsz.

Kijátszott időkben a hitből már kinőttem.
Alattam semmi nincs, és ugyanez felettem.
Kijátszott időkben Álarcban, szerepben
teszem most, amit kell hisz nem lakik itt senki már bennem.