Tolnay Klári - A másik széken nem ül senki sem

Az eszpresszóban zongorista játszik
Rég csodálom fürge két kezét
A szeme olyan szomorúnak látszik
Bánatosan tekint egyre szét

Mintha mindig valakire várna
Mellette áll üresen egy szék
Egy dalnál mintha halkulna a lárma
S az ének, mintha nekem szólna épp

A másik széken nem ül senki sem
Én felajánlanám, ha jönne valaki
Itt szomorkodik egyedül, Szívem
Én felajánlanám, ha kérne valaki

Csak észrevenne, nekem ennyi kell
És akkor tőlem úgyse menne el
De senki sincs, ki nálam megpihen
A másik széken nem ül senki sem

Én konyakomból hörpölök egy kortyot
S cigarettám füstjét bámulom
Még én se voltam olyan nagyon boldog
Mit jelent a magány, jól tudom

Ezért most az üres székre nézek
Hogyha hív, hát odaülök én
A zenész arcán végre mosoly éled
S remény csendül át az énekén

A másik széken nem ül senki sem
Én felajánlanám, ha jönne valaki
Itt szomorkodik egyedül, Szívem
Én felajánlanám, ha kérné valaki

Csak észrevenne, nekem ennyi kell
És akkor tőlem úgyse menne el
De senki sincs, ki nálam megpihen
A másik széken nem ül senki sem

De egyszerre csak leesem az égből
Hol ringatóztam eddig boldogan
A zongorista felpattan a székről
S egy most belépő leányhoz rohan

Én itt ülök most szégyenemben égve
A zongorista, se nem lát, se hall
Oly gúnyos, üres mellettem a széke
Míg bennem búsan visszacseng a dal

Mmm...
... ha jönne valaki
Itt szomorkodik egyedül, Szívem
Én felajánlanám, ha kérné valaki

Csak észrevenne, nekem ennyi kell
És akkor tőlem úgyse menne el
De senki sincs, ki nálam megpihen
A másik széken nem ül senki sem