Tolnay Klári - Összecsendül két pohár

Csendes kis eszpresszó Óbudán
Kék ernyős lámpa a zongorán
A zenész oly kedvesen énekel
S egy asztalnál csak ketten férnek el

Egyik kis asztalnál, szőke lány
Szerelmes ifjú az oldalán
A fiú szól: Szeretlek, Édesem
A lány pedig mosolyog édesen

Szemük csak kacagva összenéz
S köröttük minden a ködbe vész
Csupán a lány mondja súgva még:
A szívem örökre csak tiéd

Összecsendül két pohár
Vágyakozva ég a száj
Álmodozva, szembe nézve
Kéz a kézre rátalál

Már a vállhoz ér a váll
És a cinkos félhomály
Lesben állva, percek óta
Már a csókra vár

Estéről estére ültek ott
Jó látni, mennyire boldogok
És, ahogy a fiú a lányra néz
Az többet mond, mintha a szó becéz

De egy nap a szőke lány mégse jött
Sohase fogja már látni őt
Hogy örökre - mondta - és csak tiéd
S ő elhitte néki e szép mesét

Bármit mond száz női vallomás
Addig tart minden, míg nem jön más
S itt ez ma nem sejti senki még
Bolondok dúdolnak halk zenét

Összecsendül két pohár
Vágyakozva ég a száj
S álmodozva, szembe nézve
Kéz a kézre rátalál

S elhiszik a nők szavát
Férfi egy se tudja hát
Hogy szerelemben és a nőben
Hinni balgaság

Aztán a fiú is elmaradt
S talán egy fél év is elszaladt
Míg egy nyáreste újra jött
S a zenész oly aggódva nézte őt

Hogy vajon a régi seb fáj-e még
S ekkor egy fekete lány belép
Lám, ott ül már a fiú oldalán
A fiú már boldog, és oly vidám

Suttogja: Szerelmem érted ég
S felel a lány: Szívem csak tiéd
Szemük most kacagva összenéz
S kétely, csalódás ködbe vész

És összecsendül két pohár
Vágyakozva ég a száj
S álmodozva, szembe nézve
Kéz a kézre rátalál

Mennyi szépet vall a kéz
Szépet hinni nem nehéz
A szerelemben hinni jó
Hát hinni kell és kész!