Bodza Klára - Kádár Kata (A két kápolnavirág)

Gyulainé, édesanyám,
engedje meg azt az egyet,
Hadd kérjem meg Kádár Katát,
Jobbágyunknak szép leányát.

Nem engedem édes fiam,
hogy megkérjed Kádár Katát,
Vagyon itten a faluba,
királyleány, báróleány.

Nem kell nekem királyleány,
nem kell nekem báróleány,
Inkább megyek bujdosásra,
bujdosásra, hosszú útra.

Elindula hosszú útra,
hosszú útra, bujdosásra.
Addig mene, mendegéle,
míg egy malomhoz nem ére.

Hallod e te molnárgazda,
mi hír vagyon a faluba?
Egyéb rossz hírt nem hallottam,
Kádár Katát elrabolták.
Kádár Katát elrabolták,
feneketlen tóba dobták.

Gyulai Márton ezt meghallá,
elmene a tó partjára,
Élsz-e rózsám, vagy meghalltál,
vagy felőlem gondolkoztál?

Se nem élek, se nem halok,
mindig rólad gondolkozok.
Keresztet vetett magára,
beleugrott a mély tóba.

Egyikből nőtt violaszál,
másikból nőtt rozmaringszál.
Addig-addig növekedtek,
amíg összeölelkeztek.

Gyulainé ezt meghallá,
elmene a tó partjára.
Elmene a tó partjára
mind a kettőt leszakítja.

Életembe se hagytál nyugton,
holtom után se hagysz nyugton.
Verje meg az Egek Ura,
ki a szeretet tiltja!