Bodza Klára - Anyám, édesanyám (A szeretet próbája)

Anyám, édesanyám, csobán legény vótam,
Lefeküdtem vala, s a patak martjára.

Sárig eskit kigyó bébútt a kebelembe,
s aki azt kiveszi, félkarját megeszi
Talán édesanyám Talán kend kiveszi.

Mintsábbot ellegyek, s a félkarom nélkül,
Inkábbot elleszek, s a legényem nélkül.

Menj elé , te fiam, menj el te apádhoz,
Menj el te apádhoz, talán ő kiveszi.

Mintsábbot ellegyek, s a félkarom nélkül,
Inkábbot elleszek, s a legényem nélkül.

Menj elé, te fiam, menj el te mátkádhoz,
Menj el te mátkádhoz, talán ő kiveszi.

Mátkám, édes mátkám, csobán legény vótam,
Lefeküdtem vala, s a patak martjára.

Sárig eskit kígyó bébútt kebelembe,
s aki azt kiveszi, félkarját megeszi,
Talán édes mátkám, talán kend kiveszi.

Mintsábbot elllegyek, s az én babám nélkül,
Inkábbot elleszek a félkarom nélkül.

Hát mikor bényúlt, keresve keresni,
Hát ott nincsen kígyó, mind sárig arany,

Megöleli a lányt, s a vállára borul:
Mátkám. édes mátkám, engem csak te sajnálsz.

Nincsen édesapám, sem egy igaz anyám,
Sem egy igaz anyám, ki engem sajnáljon,
Sem egy igaz anyám, ki, csak egy igaz mátkám