Bodza Klára - Ifjú Mátyás király (A talányfejtő lány)

Ifjú Mátyás király olyan álmot látott,
Üvegablak alatt nagy hosszú almafa,
Nagy hosszú almának tizenkét szép ága,
Háromszáz levele, hatvanhat virágja.

Ifjú Mátyás király fennszóval kiáltá:
Ha ezt fel nem fejted, neked fejedet veszem.
Ő es elfordula sírogatni foga,
Mért sírsz, mér keseregsz, lelkem édes lyányom?

Hogyne keseregjek, hogyne sírjak, hogyne!
Ifjú Mátyás király olyan álmot látott,
Üvegablak alatt nagy hosszú almafa,
Nagy hosszú almának tizenkét szép ága.

Háromszáz levele, hatvanhat virágja,
Ha ezt fel nem fejtem, fejemet leveszi.
Ne sírj, ne keseregj, lelkem édes lyányom,
Lelkem édes lyányom, menj el, s mond meg neki:

Nagy hosszú almafa, nagy hosszú esztendő,
Tizenkét szép ága tizenkét szép hónap.
Háromszáz levele háromszáz mies nap,
Hatvanhat virágja hatvanhat vasárnap.

Ifjú Mátyás király azt a törvényt tette,
Hogy szőjek én neki három kenderfejből.
Három kenderfejből, egy kendező kendőt,
Egy sátor borítót,s ebédlő ruhát.

Semmi ez semmi ez, lelkem édes lyányom,
Menj el magad hozzá, mondd meg te nekije:
Hogy csánnyon ő neked két hollagforgűcsból,
Két hollagforgcsból esztevátát, s vetőt.

Ifjú Mátyás király nem lőn, mit feleljen,
Fennszóval kiáltá: nem kell nekem, nem kell,
E kendező kendő, sem sátorborító,
Sem ebédlő ruha, csak te kellesz nékem.