Bodza Klára - Fúdd el jó szél fúdd el

Fúdd el jó szél fúdd el, búmat bánatimat!
Hosszú útnak porát, s az én szívem búját!

Anyám, édesanyám, rejtsen el ingemet,
Jönnek a törökök, rabolnak el ingem!

Felütték a zászlót, kapum félfájára,
Megverék a dobot, szívem bánatára.

Fiam, édes lányom, hová rejtselek el?
Menj bé a kamrába, bújj bé egy ládába!

Akkor, arra szóra reá rohanának,
Hetvenhét katona, egész kompánia.

Öreg édesanyám, hol van a leányod?
Öreg édesanyám, hol van a leányod?

Nem tudom,nem tudom, három esztendeje,
Három esztendeje, nincsen leányom.

Add elé már nékünk, mert megölünk téged,
Add elé, add elé, mert megölünk téged!

Azt lánya meghallta, keservesen síra,
Keservesen síra, az ­anyjának bánatját.

Anyám, édesanyám, nem tudsz te megváltani,
Nem tudsz te megváltani, soha nem éngemet.

Ruháim, ruháim, szép rostos ruháim,
Mikor fejem veszik, földre lehulljatok!

Földre lehulljatok, s éngem sirassatok,
Földre lehulljatok, éngem sirassatok!

Felülről lefelé folydogál egy patak.
Sírva keres éngem, sírva én édesem.

Kereshetsz édesem, mer' el vagyok rejtve,
Cserefa lapiba el vagyok temetve.