Kishegyi Árpád - Lelkem, Janikám

Kovács Pálné, Kovács néni
Nem volt éppen rossz asszony
Inkább kedves
Rá én ma sem haragszom

Igaz mikor lányát kértem
Úgy öt évvel ezelőtt
Így szólt hozzám ravasz módon
Egy vasárnap délelőtt

Lelkem, Janikám, Janikám
Nem eladó ez a lány, ez a lány
Csak jövőre adjuk férjhez
Ilyen dolgos szép legényhez, lelkem

Jöjjön Janikám, Janikám
Minél többször, igazán, igazán
Ha nem gondol másra addig
Majd megtarthatjuk majd a lagzit, lelkem

Szép lány, csakugyan, csakugyan
Mint az anyja, csak olyan, csak olyan
Olyan csak a keze, lába
Mint a piros meggy a szája
Higgye el, hogy én is ilyen voltam

Elmúlt éppen öt esztendő
Régen Pesten élek én
Ámde egyszer hazatérve
Kovács néni jött felém

Oly kedves volt, barátságos
Százszor is meginvitált
A lányáról beszélt nékem
És a szája meg nem állt

Lelkem, Janikám, Janikám
Eladó már az a lány, az a lány
Épp az idén adnám férjhez
Ilyen dolgos szép legényhez, lelkem

Jöjjön Janikám, Janikám
Minél előbb, igazán, igazán
Ha nem gondolt másra addig
Megmondhatja Hétfő-Keddig, lelkem

Baj van, felelém, felelém
Nem lesz a lány az enyém, az enyém
Jó az esze, hát meg érti
Édes-kedves Kovács néni
Közben én is megnősültem, lelkem