Dolák-Saly Róbert - Nélkülem a világ

Nélkülem a világ borzasztó hely lesz,
gyászba borul New York, Vecsés, Grönland, Celebesz.
A repülő, a busz, a metró nem közlekedik,
taxisofőrök törölgetik egymás könnyeit.

Földbe gyökereznek a Dolák úti fák,
romokban hevernek az ókori múmiák.
Padlót fog a parkettás, az összes szú berág,
világsztárok írnak hozzám gyász-szimfóniát.

De engem várnak az örök vadászmezők,
hol tényleg bomlanak utánam a nők.
A nyakcsigolyája is bánja még,
kinek én csavartam el a fejét.

Illatos kert a túlvilág,
csak alulról érzed az illatát.
Imádkozzatok érettem,
hogy ott jó legyen nekem, mert ha nem:

Én visszajövök,
és dörömbölök!
Jót röhögök,
jövök, jövök!

Nélkülem a világ iszonyú hely lesz,
hétmilliárd ember koszorúkat vesz.
Szépségkirálynők zokognak egymás vállain,
múzeumok kapkodják szét személyes tárgyaim.

Fekete ufók lebegnek az égen, fölöttem,
elcsuklik az Úr hangja a gyászbeszéd közben.
Az Univerzum aggódik, hogy mi lesz így vele,
nélkülem a világ búval-bajjal lesz tele.

De engem várnak a pokolban szüretelők,
hol flörtökben lógnak majd rajtam a nők.
A mennyből átszöknek a lányok, angyalok,
nyitva hagyjuk nekik az összes ablakot.

Illatos kert a túlvilág,
csak alulról érzed az illatát.
Imádkozzatok érettem,
hogy ott jó legyen nekem, mert ha nem:

Én visszajövök,
és dörömbölök!
Jót röhögök,
jövök, jövök!

Visszajövök,
dörömbölök!
Jót röhögök,
jövök, jövök!

Nélkülem a világ milyen lesz vajon?
Nem biztos, hogy azt én látni akarom.
De!