Mészáros János Elek - Ki nem volt szomorú

Ki ne volt soha még,
úgy szívből szomorú,
nem tudja mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért,
ki rosszat alig élt,
jó sorsát az olyan,
mért venné komolyan.

Én voltam odalent
és voltam odafent
és céloztam a kék eget.
És voltam elesett,
én éppúgy mint a többiek.

A gyűlölt napokat,
a kétségbeesést
nem lehet felejteni.
Az emlékeidet
magaddal cipeled,
ha meg is tudtál bocsájtani.

Ki volt már szomorú,
úgy szívből igazán
és átvészelte bánatát.
Az hangosan köszön,
ha szembe jön a boldogság.

Nézem a labdázgató kisgyerekeket,
a kisbabát aki épp az anyjára nevet,
a sorsot megbeszélő nagy öregeket.
S örülök, hogy béke van.

Hallom a presszóból kiáramló zenét.
Lesem a fiatalok hangos énekét,
A várost kápráztató élet ütemét,
S örülök, hogy béke van.

Ki ne volt soha még,
úgy szívből szomorú,
nem tudja mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért,
ki rosszat alig élt,
jó sorsát az olyan,
miért venné komolyan.

Én voltam odalent
és voltam odafent
és céloztam a kék eget.
És voltam elesett,
én éppúgy mint a többiek.

A gyűlölt napokat,
a kétségbeesést
nem lehet felejteni.
Az emlékeidet
magaddal cipeled,
ha meg is tudtál bocsájtani.

Ki volt már szomorú,
úgy szívből igazán
és átvészelte bánatát.
Az hangosan köszön,
ha szembe jön a boldogság.