Szeptember - Hol a híd

Ha a zöld fán ég a gyertyaszál
Ugye gondolsz néha rám
Bolyongok nélküled
Hóembervíz visszavár

Ha az ágyban többé
nem lelem a bőröd illatát
De a folyóparti fák
a hó alatt még emlékeznek rád

Közöttük sodró áradat
s te a túlsó parton állsz
Átúszni nincs erőd
a lélekvesztő nem visz át

Csak a vágy adhat rám szárnyakat
csak a képzelet jut át
De a jégtáblák között
meg-megáll és visszatér hozzám

Hol a híd, amin átjutottam egyszer hozzád
A tenger felett hideg pára száll
A végtelen víz közöttünk áll
Végtelen hullámzó víz fölött
már csak a képzelet jut át
De nem visz el hozzád
Nem hoz el hozzám

Tudod, átéltem már sok vihart
olyan súlyos volt a sár
Az üveghegy mögött
mindig várt egy új mocsár

S én a filmen szóróm
szerteszét a tegnap hamuját
hisz óra jár tovább
a hajnal ujja új ruhát sző rám

Hol a híd, amin átjutottam egyszer hozzád
A tenger felett hideg pára száll
A végtelen víz közöttünk áll
Végtelen hullámzó víz fölött
már csak a képzelet jut át
De nem visz el hozzád
Nem hoz el hozzám


Végtelen hullámzó víz fölött
már csak a képzelet jut át
De nem visz el hozzád

A tenger felett hideg pára száll
A végtelen víz közöttünk áll
Végtelen hullámzó víz fölött
már csak a képzelet jut át
De nem visz el hozzád
Nem hoz el hozzám