Házy Erzsébet - Vilja dal (Víg özvegy)

Hol égbe nyúlva zord a bérc,
Ott él egy lány, egy rossz lidérc,
A neve Vilja, csoda szép,
Van nóta róla, szól ekképp:

Ott élt a lidérc az erdők rejtekén,
Meglátta jámbor, egy ifjú legény.
Csak nézte, csak nézte, és úgy megörült,
És lángokat érzett a szíve körül.

Megdidergett, láz veré,
Már lelke a rossz szellemé.
Sóvárgón sóhajtott a lány felé:
Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.
Vilja egy csókod a sírba temet,
Néked adom éltemet!

(Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.)
Vilja, egy csókod a sírba temet,
Néked adom éltemet!

És szólt a lidérc:a tiéd leszek én,
S ölelte mohón, lobogón a legényt.
A földi leánynak a csókja fagyos,
Lidércnek a csókja forró, zamatos.

Megdidergett, láz veré,
Már lelke a rossz szellemé,
És végsőt sóhajtott a lány felé:
Vilja, ó, Vilja,te szép és csodás,
Légy az enyém,soha el ne bocsáss.
Vilja, egy csókod a sírba temet,
Néked adom éltemet!

(Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.)
Vilja egy csókod a sírba temet,
Néked adom éltemet,
Néked adom éltemet!