Vincze Lilla - Eljött a cirkusz

A nap felült az égre, szinte lángol,
és felderül sok gyermek arca mind.
A fák között, a téren áll a sátor,
s a nagy plakát csodát ígér megint.

Tán szűk a tér, de messze visz ma téged.
Pár vasrudat kell összerakni még.
A tűznyelő a széksorokra réved,
s az este már a két szemében ég.

Eljött a cirkusz, újra vár
sok színes talány.
Szédült napok közt ennyi jár.
Eljött a cirkusz, készen áll
az artista lány.
Csábít egy kör, hol nincs határ.

Kalandra hív a társulat ma újra.
Míg zúg a taps, egy tányér felrepül.
A vén bohóc, a trombitáját fújva
egy elfelejtett kisgyerek belül.

Kötél feszül, két árnyék rajtra készen,
míg lent, a mellkasokban dob pereg.
A csillagok közt lengni kéz a kézben.
Pillanatra égig ér a csend.

Eljött a cirkusz, újra vár
sok színes talány.
Szédült napok közt ennyi jár.
Eljött a cirkusz, készen áll
az artista lány.
Csábít egy kör, hol nincs határ.

Ott leszek veled, ha útnak indulsz.
Ma itt vagyunk, s a holnap ott talál.
Egy összetartó nagy család a cirkusz,
s a végtelen porond magába zár.

Eljött a cirkusz, újra vár
sok színes talány.
Szédült napok közt ennyi jár.
Eljött a cirkusz, készen áll
az artista lány.
Csábít egy kör, hol nincs határ.

Eljött a cirkusz, újra él
egy álomnyi tér.
Szédít a fönt, és vonz a mély.
Eljött a cirkusz, körbeér
az árny és a fény.
Varázslat vár és szenvedély.

Eljött a cirkusz, újra vár
sok színes talány.
Szédült napok közt ennyi jár.
Eljött a cirkusz, készen áll
az artista lány.
Csábít egy kör, hol nincs határ.

Eljött a cirkusz, körbeér
az árny és a fény.
Varázslat vár és szenvedély.