Hatvani Kiss Gyöngyi - Vége már a dáridónak

Vége már a dáridónak,
mégsem könnyű hazamenni,
Szőke legény, barna legény,
jaj, úgy tetszik valamennyi.
Ránevetek mindegyikre,
rákacsintok, de csak egyre,
kimúlatom magamat, a nemjóját.
Szőke legény, barna legény,
folytassuk, a ragyogóját.

Ránevetek mindegyikre,
rákacsintok, de csak egyre,
kimúlatom magamat, az angyalát.
Szőke legény, barna legény,
folytassuk, a ragyogóját.

Húzzad, húzzad ezt a csárdást,
most már mindegy, fene bánja.
Az se baj, ha ránk is virrad,
nem baj, bármi lesz az ára.
Hiszen úgyis egyszer élünk,
senkivel mi nem cserélünk,
Kimúlatjuk magunkat, a nemjóját.
Húzzad, húzzad ezt a csárdást,
hajnalig, a ragyogóját.

Hiszen úgyis egyszer élünk,
senkivel mi nem cserélünk,
Kimúlatjuk magunkat, az angyalát.
Húzzad, húzzad ezt a csárdást,
hajnalig, a ragyogóját.

Hiszen úgyis egyszer élünk,
senkivel mi nem cserélünk,
Kimúlatjuk magunkat, a nemjóját.
Húzzad, húzzad ezt a csárdást,
hajnalig, a ragyogóját.

Hiszen úgyis egyszer élünk,
senkivel mi nem cserélünk,
Kimúlatjuk magunkat, az angyalát.
Húzzad, húzzad ezt a csárdást,
hajnalig, a ragyogóját.