Ákos - Felemel

Egy régi fénykép úgy döntött, hogy földre hull,
Apám arcán egyszerű derű
Nem volt Ő se szent egyszer fent és egyszer lent
Az élet mégis úgy tűnt gyönyörű.
Csak énekelt és egy szót sem értett latinul,
De kért hogy higgyem el ha érdekel.
Hogy meghívja a bajt aki térdet sose hajt,
A szívét sem emelheti fel, csak az aki mást is felemel.

Apa látod, mivé tesszük a világot, nem hiszem el
A hiányod arra tanít legyek én aki mer.
Te is látod, mivé tesszük a világot nem hiszem el, a hiányod arra tanít a teher engem is felemel.

Az álmaimban éjjelente visszatér, nem fogja már régen a kezem.
Nem is szól csak int aztán eltűnik megint, mikor azt kívánnám maradjon velem.
A sötét ég előtt az arca fal fehér a tenyerében parazsat hozott.
Ő előttem jár és a túloldalon vár hogy meg ne fagyjak én ha átjutok .
A földre hullnak a csillagok.

Apa látod, mivé tesszük a világot, nem hiszem el
A hiányod arra tanít legyek én aki mer.
Te is látod, mivé tesszük a világot nem hiszem el, a hiányod arra tanít a teher engem is felemel.

Ha az élők alusznak éberek a halottak.
Ha az élők alusznak éberek a halottak.

Óóhh...

Apa látod, mivé tesszük a világot, nem hiszem el
A hiányod arra tanít legyek én aki mer.
Te is látod, mivé tesszük a világot nem hiszem el, a hiányod arra tanít a teher engem is felemel.