Aurevoir. - Mocsár

Még azt mondják édesanyám,
a szomszéd faluban van lányka
bőven és ki őket látja,
kezét lábát széjjel tárja.
Van ott sör, bor, van ott lányka,
a napnak is van karimája,
de nincsen, nincsen, nincsen,
nincsen, nincs ilyen jó muzsikája!

Azt mondják a bánat utca
bánat kővel van kirakva,
de én arra rá nem állok,
van mellette egy szép nagy árok.
Beleestem tegnap este
a Misivel kocsmát keresve,
nagyjából úgy negyed hatkor,
volt már bennünk négy liter bor.

(Félig ember félig gép, Böde Dani példakép!)

Azt a kutya mindenit,
ez az utca de sötét, de sáros,
állok, mint a fakereszt,
de a babám nem enged be magához.
Eressz rózsám, eressz be,
nem vagyok én beborozva, serezve,
csupán csak a szerelemtől
áll a szemem a két szemem keresztbe.

Eressz rózsám, eressz be,
nem vagyok én beborozva, serezve,
( Nem, a fa**t nem!!)
csupán csak a szerelemtől áll a fa**om
az én fa**om keresztbe.
( Vox, vox, vox vulgaris!)

Én voltam az édesanyám
legkedvesebb fia, (Hopp!)
de engem egy barna kislány
vezetett a rosszba.
Gyere velem kedves babám,
nézzük meg a szobám falát.
Nem kell hozzá, csak tíz óra,
megtanítlak minden jóra!

Addig iszom, amíg élek,
amíg bennem zeng a lélek.
Zeng a szó és zeng a lélek,
iszom, iszom amíg élek.