Kováts Kriszta - Madarak a ködben

Valaki jár a hűvös őszben,
a szeméből süt a Hold s a falevél hull.
Jaj, mit csinál a sanda ködben,
a Napot görgeti, nézd, a hegyeken túl.

A madarak a ködben mesélnek,
gyere bújj ide, én is mesélek,
hogy ne féljél és ne féljek.

Valaki jár a hűvös őszben,
a nyakába vetett sál a lobogó szél.
A földre néz meg a fákra körbe,
az avart zörgeti már, a falevél fél.

A madarak a ködben mesélnek,
gyere, bújj ide, én is mesélek,
hogy ne féljél és ne féljek.

Az esernyős november
a szobába lép és mögéd áll,
és te ijedten fülelsz rá,
hogy az őszről miket súg.

A madarak a ködben mesélnek,
gyere, bújj ide, én is mesélek,
hogy ne féljél és ne féljek.

(zenei betét)

Az esernyős november
a szobába lép és mögéd áll,
és te ijedten fülelsz rá,
hogy az őszről miket súg.

A madarak a ködben mesélnek,
gyere, bújj ide, én is mesélek,
hogy ne féljél és ne féljek.

Valaki hív a hűvös őszben,
gyere, daloljuk hát a hangját valahogy túl.
Elviszi a dalt, viszi a ködben,
és viszi magával az időt, a falevél hull.

A madarak a ködben mesélnek,
gyere, bújj ide, én is mesélek,
hogy ne féljél és ne féljek.

A madarak a ködben mesélnek,
gyere, bújj ide, én is mesélek,
hogy ne féljél és ne féljek.