Márkus László - Szigarett

Járt valahol a vurstli körül egy kócos legény,
Trombita volt a kis kezében s egy csákó fején.
A papám keveset keresett,
Sulimért eleget fizetett,
Hát korán dolgoztam én.

Volt valaha a vurstli körül egy dohányka bolt,
Benne egy öreg bácsi, akinek dohánya volt.
Mert a hangom aránylag erős,
Lettem én a trafikfelelős,
No, tán átszállt a lizsén,
Midőn napi két krajcárért harsogva, harcolva,
Hívtam a vevőket én:

Szigarett! Szigarett!
Hiszen füstölve olcsóbb az élet!
Szigarett! Szigarett!
Aki rágyújt, az nem kér ebédet.
Szigarett! Szigarett!
Én már lassan egy fél éve égek…
Míg a füstje száll
A felhőkön át
Jön a boldogság.

Teltek a napok, elfutamodott tíz röpke nyár,
És az a fiú már a hetedik osztályba jár.
Tanulás, szaladás, rohanás!
De mivel nem akadt soha más,
Maradt a foglalkozás.

Egyszer egy fura éjszaka, jaj mit álmodtam én!
Vizsga volt és a bölcs tanári kar bámult felém,
A szívem dobogott hevesen.
„Nosza, vallja be szélsebesen,
Mi a relativitás?”
És én csúnyán megbuktam
És semmit sem tudtam,
Mert nem jutott eszembe más.

Szigarett! Szigarett!
Hiszen füstölve olcsóbb az élet!
Szigarett! Szigarett!
Aki rágyújt, az nem kér ebédet.
Szigarett! Szigarett!
Én már lassan egy fél éve égek…
Míg a füstje száll
A felhőkön át
Jön a boldogság.

Nagy zenebona
Hív ide-oda
Hol járok én?
Száz csuda csoda
Furcsa palota
Bámul felém

Motoros robogón gyerek ül,
Repülők sora körbe repül
A régi vurstli helyén.

Ott, hol az öreg Helford fotója következett,
Villan a Neon fényképészeti szövetkezet.
De egy régi trafik van amott,
Rohanok, veszek egy csomagot.
Az ördög bújt talán belém.
És a virágzó fák alatt,
Őrülnek tartanak
Amikor éneklem én:

Szigarett! Szigarett!
Hiszen füstölve olcsóbb az élet!
Szigarett! Szigarett!
Aki rágyújt, az nem kér ebédet.
Szigarett! Szigarett!
Én már lassan egy fél éve égek…
Míg a füstje száll
A felhőkön át
Jön a boldogság.

Szigarett! Szigarett!
Jön a boldogság.