Zentai Anna - Hálókupé-dal (Elvált asszony)

Az utazás, kérem, az szép dolog,
az ember a vonaton messze robog.
S hogy éje se teljék gyötrelmesen,
egy nagyszerű ötlet, az segít ezen.

Mert bizony a döcögős szűk kupé,
csak döcög, de nem visz az álom elé.
Hisz ülve aludni sem mindenki tud,
egy apró babát is megtörne ily út.

Hát mit lehet itt mást kívánni,
megfontolhatja bárki.
Egy ringató kis ágy,
ezért emészt a vágy.

Hálókupé, hálókupé,
csak lennél bár enyém.
Az álmaim vágya semmit ér,
ha hiába vágyom én.

Hálókupé, hálókupé,
csak lennél bár enyém.
Még várom, jöjjön egy jó útitárs,
elalszom véle, ő és én.

A hálókupéban a gond messze tűnt,
ha tetőtől talpig levetkőzhetünk.
S ha bebújunk már a dunna alá,
már vihet a vonatunk akárhová.

A kerekek zenéje altató,
a hálókupéban aludni de jó.
S míg robog a vonat a váltókon át,
mi elalszunk szépen és jó éjszakát.

Hát mit lehet itt mást kívánni,
megfontolhatja bárki.
Egy ringató kis ágy,
ezért emészt a vágy.

Hálókupé, hálókupé,
csak lennél bár enyém.
Az álmaim vágya semmit ér,
ha hiába vágyom én.

Hálókupé, hálókupé,
csak lennél bár enyém.
Még várom, jöjjön egy jó útitárs,
elalszom véle, ő és én.