Ráday Imre - Mások vittek rossz utakra engem (A szabin nők elrablása)

Mások vittek rossz utakra engem,
a mások bűne az én hibám.
Nem volt semmi nagyravágyás bennem,
nem is lett volna soha talán.

Tudom, hogy most intőt érdemelnék,
ha osztályoznák az életem.
Mert mindig kettőn áll a vásár,
és az útelágazásnál szívem megtévedett.

Megértem, hogyha akárki más
egy ilyen nagy hibát csinál.
De kérdem, hogy egy komoly tanár,
hogy lehet ilyen szamár?

Mások vittek rossz utakra engem,
de most az élet kijózanít.
A hamis gyöngy színes varázsa,
csak az üveg csillogása,
s ez még nem boldogít.

A legboldogabb nyugalomban éltem,
és messze elkerült a mélabú.
E színtársulat úgy hiányzott nékem,
mint Trójának a háború.

Szép borbálámmal éltem én szerényen,
ki mindig jó és kedves volt velem.
De megjelent egy ripacsban a sátán,
és feldúlta az életem.

Mások vittek rossz utakra engem,
a mások bűne az én hibám.
Nem volt semmi nagyravágyás bennem,
nem is lett volna soha talán.

Tudom, hogy most intőt érdemelnék,
ha osztályoznák az életem.
Mert mindig kettőn áll a vásár,
és az útelágazásnál szívem megtévedett.

Megértem, hogyha akárki más
egy ilyen nagy hibát csinál.
De kérdem, hogy egy komoly tanár,
hogy lehet ilyen szamár?

Mások vittek rossz utakra engem,
de most az élet kijózanít.
A hamis gyöngy színes varázsa,
csak az üveg csillogása,
s ez még nem boldogít.

A hamis gyöngy színes varázsa,
csak az üveg csillogása,
s ez még nem boldogít.