Rátonyi Róbert - Bal négyes páholy

Egy utca, egy színház, egy páholy,
hangulat, mosoly és mámor.
A Király utcában egy régi ház,
tapsorkán, reflektor, lámpaláz.

Slágerek, tréfák és élcek,
elmúltak, többé nem élnek.
A nézőtér helyén ma autógarázs,
elszállt a tündérvarázs.

A bal négyes páholy
még áttűnik távol a múlt ködén.
Mindig páholyban ültem én,
az élet hullámzó nézőterén.

Hány tapsos, hány frakkos szép esték,
ez mind a múlt már.
Álmokra, vágyakra egy bársony függöny
lehullt már.

A bal négyes páholy
a szívemben távol még most is él.
Régi édes zenék
emléke még szívembe ég.

És nem rég egy színház Pesten,
tavasszal egy forró esten,
színpadra vitte, mint új mesét
a lebontott színház történetét.

Felment a függöny e dallal,
fénybe borult a rivalda.
Csárdáskirálynő és János vitéz,
álom volt tán az egész.

A bal négyes páholy
még áttűnik távol a múlt ködén.
Mindig páholyban ültem én,
az élet hullámzó nézőterén.

Hány tapsos, hány frakkos szép esték,
ez mind a múlt már.
Álmokra, vágyakra egy bársony függöny
lehullt már.

A bal négyes páholy
a szívemben távol még most is él.
Régi édes zenék
emléke még szívembe ég.

Király színház, egy ház volt
a király utcában a bérházak között.
Csak a lakót voltak mások,
primadonnák, bonvivánok, szubrettek,
táncoskomikusok, színészek.
S a nézőtéren azok, akik rajongtak értük.

Az igazgatói páholy a bal négyes volt.
Akkor jelöltem ki, amikor a színháznyitás előtt
néhány nappal megrepedt felette a vakolat.
Odafordultam az édesanyámhoz, Rákosi Szidihez?
Ez lesz a mi páholyunk, mama! Már csak azért is,
hogyha legközelebb leszakad a vakolat, akkor a
mi fejünkre hulljon, és ne egy fizető nézőére.

A bal négyes páholy
a szívemben távol még most is él.
Régi édes zenék
emléke még szívemben ég.

A bal négyes páholy