Down For Whatever - Visszaút

Tépjenek szét, mi csak hagyjuk, hogy fájjon,
a vérünk a festék, az arcuk a vászon.
Nem kell tőlük semmi, amíg itt vagytok velünk:
mindig lesz pár kéz, ami végül megfogja a kezünk.

Forduljon el, akit zavar az arcunk,
és védje a fülét, ha hallja a hangunk!
Megtanultuk rég a saját hibáinkból, hidd el:
csak az marad a padlón, aki végül letérdel!

MINKET soha nem értett senki!
MINKET nem fog eltemetni
SENKI, mert amíg élünk
csak egymásnak adunk és senkitől sem kérünk!

Kerestem, hogy megtaláljam, ami elveszett belül...
Nincs visszaút, nincs visszaút!
Minden ajtót kulcsra zártam kíméletlenül…
Nincs visszaút, nincs visszaút!

Ismerlek téged, mintha önmagamat látnám,
ahogy értetlenül nézed a sok birkát a járdán,
akiket megbabonáz ismét a legfrissebb világszám:
egy délibábból összetákolt, mondvacsinált bálvány!

Basszátok meg, hát nem volt még elég?!
A trágyadomb tetejére mindig elfér az új szemét.
De lesznek, akik tudják, hogy mi a szív és a lélek,
miattatok szól a hang, és gyúlnak fel a fények!

MINKET soha nem értett senki!
MINKET nem fognak eltemetni!

Kerestem, hogy megtaláljam, ami elveszett belül...
Nincs visszaút, nincs visszaút!
Minden ajtót kulcsra zártam kíméletlenül…
Nincs visszaút, nincs visszaút!

Forduljon el, akit zavar az arcom...
Védje a fülét, ha hallja a hangom...
Forduljon el, akit zavar az arcom...
Védje a fülét, ha hallja a hangom...

MINKET soha nem értett senki,
de MINKET nem fog eltemetni
SENKI, mert amíg élünk
mi egymásnak adunk és senkitől sem kérünk!

Minden ajtót kulcsra zártam kíméletlenül…
Nincs visszaút, nincs visszaút!

Kerestem, hogy megtaláljam, ami elveszett belül...
Nincs visszaút, nincs visszaút!
Minden ajtót kulcsra zártam kíméletlenül…
Nincs visszaút, nincs visszaút!