Kováts Kriszta - Ringlispíl

Hogy tova forog a ringlispíl,
tova forog, tova forog el velünk.
Sosem érünk véget,
sosem érünk célt.
Csak e szédült forgás,
míg forgunk, addig élhetünk.

Hány suta reményt visz a ringlispíl.
Itt-ott egy arc meg-megvillan s tűnik el.
Csak e szédült forgás,
visz a ringlispíl.
Tükörarcod látom,
mi a tükrök mélyén tűnik el.

Csönget a morcos főnök,
vége a pompás körnek.
Lassul a forgás és már
mások jönnek, hány új arc.

Azt hiszik, ők majd végleg,
azt hiszik, ők már mindig.
Hogy sohasem lassul többé,
sohasem jönnek mások majd.

Vicc, mesevilág, valami kell,
aranyozott faragványok emelik a fényt.
Megy a ló és hintó,
visz a ringlispíl.
Csak a másé minden,
az elmúlásom az enyém.

Mert csönget a morcos főnök,
vége a pompás körnek.
Lassul a forgás és már
mások jönnek, hány új arc.

Azt hiszik, ők majd végleg,
azt hiszik, ők már mindig.
Hogy sohasem lassul többé,
sohasem jönnek mások majd.


Csönget a morcos főnök,
vége a pompás körnek.
Lassul a forgás és már
mások jönnek, hány új arc.

Azt hiszik, ők majd végleg,
azt hiszik, ők már mindig.
Hogy sohasem lassul többé,
sohasem jönnek mások majd.

Hogy tova forog
Mind tova forog
Hogy tova forog
Mind tova forog