Pitti Katalin - Olyan forró ajkamról a csók

Olykor csodálkozom,
hogy mért bámulnak oly nagyon.
Itt minden férfi rám nevet,
ez titkon rám kacsint, az félve integet.

Máskor csak nézem én,
hogy ifjú úr vagy vén legény.
Mert randevúra hív, szerelmet esd,
ha egyszer bűvkörbe tér.

De hogyha jő az este már,
a népek ezre vár,
a lámpatenger égni kezd,
ó, akkor érzem ezt.

Olyan forró ajkamról a csók,
olyan fehérek e kis kacsók,
olyan selymes és ívelt a pillám,
pillantásom, mint a villám.

Bőröm fehérebb, akár a hó,
hangom érzéki, vérforraló.
Nézz rám s bolondulj meg szép legény,
mert csak szeretni születtem én.

A lábam drága kincs,
azt mondják rá, hogy párja nincs.
Hisz táncosnő volt jó anyám,
még mindig látom őt, mint egykor hajdanán.

Most is, ha táncolom,
az emlékemből rám ragyog,
hogy milyen szép is volt, míg ő dalolt
és hozzá kasztanyetta szólt.

De ez most már a folytatás
az élet színpadán.
Ő már csak égi látomás,
ki sorsát hagyta rám.

Olyan forró ajkamról a csók,
olyan fehérek e kis kacsók,
olyan selymes és ívelt a pillám,
pillantásom, mint a villám.

(Bőröm fehérebb, akár a hó,
hangom érzéki, vérforraló.)
Nézz rám s bolondulj meg szép legény,
mert csak szeretni születtem én!