Zempléni Mária - Rózsám, viruló kis rózsám (Erzsébet)

Madárdalos zöld erdőben jártam,
hol mindig nyár van, soha nincsen tél.
És egy rózsa hullt elém a porba,
tán elsodorta az őszii szél.
Árva kis rózsaszál, el sem múlt még a nyár,
téged már lekaszált az őszi szellő.
Szívemhez emeltem hát, szegény rózsát,
szellő vidd a babámhoz át.
Valaki tudom már, oly rég vár.

Rózsám, viruló kis rózsám,
te légy most a postám,
leveleddel üzenek.
Szerelmes rózsám,
neked szól az üzenet.
Tudd meg, hogy epedve vár a
szívednek párja.
Rózsám, viruló kis rózsám,
te légy most a postám,
kedvesemhez odaszállj.
Súgd meg, hogy imádon,
s hogy nincs a világon,
szívemben nélküle már
csókos nyár.

Gondolsz-e rám,
szép szerelmes párom,
ott messze távol,
ha a szíved fáj.
Minden este elkerül az álom,
és egyre várom,
hogy rám találj.
Mindenütt van virág,
napsugár, lombos ág,
tarka rét, margarét,
szerelmes rózsa.
Csak nekem nem nyílik már
a boldogság.
Szellő vidd a babámhoz hát,
szívem suhanó dalát:
Várok rád!

Rózsám, viruló kis rózsám,
te légy most a postám,
leveleddel üzenek.
Szerelmes rózsám,
neked szól az üzenet.
Tudd meg, hogy epedve vár a
szívednek párja.
Rózsám, viruló kis rózsám,
te légy most a postám,
kedvesemhez odaszállj.
Súgd meg, hogy imádon,
s hogy nincs a világon,
szívemben nélküle már
csókos nyár.