Korda György - Mért nem mondtam el?

Mégis véget ért,
nem akartuk, látod, mégis véget ért.
Könyörögni nem tudtunk a percekért,
és a pillanatok így maguktól múltak el.

Hát mégis ránk talált,
ez a végső búcsú, mégis ránk talált.
Sose mondtuk, mégis tudtuk, vár reánk,
hogy nem leszek én, és nekem már nem leszel.

Mért nem mondtam el,
ugyan mért nem mondtam el,
mit elmondani még ma sem tudok.
Mért nem mondtam el,
vajon mért nem mondtam el,
hogy nélküled én semmi sem vagyok.

Mért is féltem én,
mondd, hogy mért is féltem én.
Mért nem fogtalak, hogy ne menj tőlem el?

Mégis véget ért,
nem akartuk, látod, mégis véget ért.
Könyörögni nem tudtunk a percekért,
és a pillanatok így maguktól múltak el.

Sírnom kellene,
olyan sokszor érzem, sírnom kellene.
Nélküled, mondd, mit tehetnék ellene?
Már csillog a könny, csillog az arcomon.

Mért nem mondtam el,
ugyan mért nem mondtam el,
mit elmondani még ma sem tudok.
Mért nem mondtam el,
vajon mért nem mondtam el,
hogy nélküled én semmi sem vagyok.

Mért is féltem én,
mondd, hogy mért is féltem én.
Mért nem fogtalak, hogy ne menj tőlem el?

(Mért nem mondtam el,
ugyan mért nem mondtam el,)
mit elmondani még ma sem tudok.
(Mért nem mondtam el,
ugyan mért nem mondtam el,)
hogy nélküled én semmi sem vagyok.

Mért is féltem én,
mondd, hogy mért is féltem én.
Mért nem fogtalak, hogy ne menj tőlem el?

(Mért nem mondtam el,
ugyan mért nem mondtam el,)
mit elmondani még ma sem tudok.
(Mért nem mondtam el,
ugyan mért nem mondtam el,)
hogy nélküled én semmi sem vagyok.

Mért is féltem én,
mondd, hogy mért is féltem én.
Mért nem fogtalak, hogy ne menj tőlem el?