Kishonti Ildikó - Néha az kell, hogy dédelgess

De messze tűnt az a nyár,
az első szerelmes, boldog nyarunk.
Elszállt, de kár.
Ti, séták lenn a hársak alatt,
hol andalogni szép.
Ti, halkan súgott, édes szavak,
hogy visszavárlak még.

Néha az kell, hogy dédelgess,
fülembe dúdolgass, légy kicsit kedves,
épp úgy, ahogy rég.
Néha, legalább kérdeznéd,
vagy talán éreznéd,
az ajkam mért ég,
épp úgy, ahogy rég.

Ne légy a szívvel könnyelmű,
még ha százszor is tiéd, ez nem jó.
Aki szeret, az könnyen hű,
mégis kell ez a gyengéd szó.

Néha úgy kell, hogy dédelgess,
fülembe dúdolgass, légy kicsit kedves,
épp úgy, ahogy rég.

Az évek szállnak tovább,
s te híven megosztod szíved velem,
nem érhet vád.
És járunk még a hársak alatt,
A könnyem is oly gyorsan apad
a szíved melegén.

Néha úgy kell, hogy dédelgess,
fülembe dúdolgass, légy kicsit kedves,
épp úgy, ahogy rég.
Néha, legalább kérdeznéd,
vagy talán éreznéd,
az ajkam mért ég,
épp úgy, ahogy rég.

Ne légy a szívvel könnyelmű,
még ha százszor is tiéd, ez nem jó.
Aki szeret, az könnyen hű,
mégis kell ez a gyengéd szó.

Néha úgy kell, hogy dédelgess,
fülembe dúdolgass, légy kicsit kedves,
épp úgy, ahogy rég.