Horváth Tamás - Vidékről jöttem

Furcsán nézel most is engem
Látom nem tetszem
Tehetek bármit, úgysem lesz jó
Bocs, hogy lélegzem
Akkor sem állok be a sorba
Magamat nem hagyom
Vidékről jöttem, a hitem mögöttem
Magasra szárnyalok

Megmutattam honnan jöttem
Felvállaltam, így döntöttem
Nem szégyellem
Sőt büszke vagyok rá
Nekem a legfontosabb az
Hogy önazonos legyek
Igaz szegény voltam
Mégis szép emlékként gondolok rá

Elvehet az élet tőlem bármit
De az emlékeket nem
Tudod, azt itt őrzöm
A szívemben
Már gyerekként
Annyiszor pofára estem
De felálltam, és csak előre
Előre mentem!

Furcsán nézel most is engem
Látom nem tetszem
Tehetek bármit, úgysem lesz jó
Bocs, hogy lélegzem
Akkor sem állok be a sorba
Magamat nem hagyom
Vidékről jöttem, a hitem mögöttem
Magasra szárnyalok

Mennyi megmondó embert
Fújt ide a szél
Megmondják, hogy mit hogyan
De túl erős az acél
Lelkemet nem tudom eladni
Bocs, de nem megy
Inkább kimegyek a szőlősbe
És iszom egy meggyet!

Hát igen, ez vagyok én
Nem kell megfejteni
Egyenes beszéd
Na azt tudom nagyon szeretni
Bírom azt, ha nem hazudsz
Magadnak és felvállalod
Kemény néha az élet
De nekimész, bevállalod

Furcsán nézel most is engem
Látom nem tetszem
Tehetek bármit, úgysem lesz jó
Bocs, hogy lélegzem
Akkor sem állok be a sorba
Magamat nem hagyom
Vidékről jöttem, a hitem mögöttem
Magasra szárnyalok

Nyújtsd ki a kezedet
Nyújtsd ki a kezedet
Nyújtsd ki a kezedet
És felhúzlak
Nyújtsd ki a kezedet
És felhúzlak
De csak ha én akarom
Úgy nem tudlak

Furcsán nézel most is engem
Látom nem tetszem
Tehetek bármit, úgysem lesz jó
Bocs, hogy lélegzem
Akkor sem állok be a sorba
Magamat nem hagyom
Vidékről jöttem, a hitem mögöttem
Magasra szárnyalok