László Attila - Hazafelé (duett Balázs Fecóval)

(Balázs Fecó):
Nézd, lassan itt az éjszaka,
vad álmok tágas otthona,
hazafelé napod elfogy csendesen.
De tiéd ez a pillanat,
míg szürke buszod elhalad
az elsuhanó ablakok előtt.

(Attila):
És látsz százezer nagymamát,
hogy gombolyítja fonalát,
fakó képek között tipeg kedvesen.
Majd elrepíti az álom,
s a régi, árnyas sétányon
a némafilmen nevet aprót sikkesen.

(Együtt):
Siess hát, nyiss gyorsan kaput,
nyisd ki az álom kapuját.
Engedj be, időnk rohan, eltelik.
Zárd be az ajtót mögöttem,
ha örülsz majd, hogy megjöttem.
Dobd el a kulcsot, s ne keresd reggelig,
ne keresd reggelig, ó, reggelig.

(Attila):
Nézd, lassan itt az éjszaka
és végre eljutok haza
magamban a város ezer képével.
Elfogynak mind a színek,
s dobognak mind a szívek,
s betakar az éj tengere kékjével.

(Balázs Fecó):
És látsz százezer nagymamát,
hogy gombolyítja fonalát,
fakó képek között tipeg kedvesen.
Majd elrepíti az álom,
s a régi, árnyas sétányon
a némafilmen nevet aprót sikkesen.

(Együtt):
Siess hát, nyiss gyorsan kaput,
nyisd ki az álom kapuját.
Engedj be, időnk rohan, eltelik.
Zárd be az ajtót mögöttem,
ha örülsz majd, hogy megjöttem.
Dobd el a kulcsot, s ne keresd reggelig,
ne keresd reggelig, ó, reggelig.

(Balázs Fecó):
Nézd, lassan itt az éjszaka,
és végre eljutok haza
magamban a város ezer képével.

(Attila):
Elfogynak mind a színek,
s dobognak mind a szívek,
s betakar az éj tengere kékjével.

Na-na-na ...